24.rész

Reggel mikor felkeltem Luke már nem volt mellettem. Ezért inkább ki keltem az ágyból és felöltöztem. Aztán pedig lementem a konyhába. Luke ott ült és idegesen nyomkodta a telefonját.
-Szia!-köszöntem halkan.
-Szia!-köszönt idegesen.
A gyerekek a srácoknál vannak szóval velük most nincs gond. 
-Mi a baj Luke?-álltam mögé.
Semmi válasz.
-Luke!-simogattam a vállát.
-Mi van?-emelte fel a hangját.
-Basszus tök normálisan hozzád szólok erre elkezdesz velem ordítani!-emeltem fel én is a hangom.
-Hát persze! Mert állandóan csak Luke Luke!-utánozta a hangom.
-Már hozzád se szólok!-indultam kifelé.
-Jó lesz!-mondta még utoljára.
-Kár volt hozzád mennem és gyerekeket szülnöm neked!-köptem a szavakat.
-Mindig ezt vágod a fejemhez!-állt fel.
-Mert kihozod belőlem!-csaptam be magam mögött a konyha ajtót.
Inkább bementem a nappaliba és leültem a kanapéra. Ahogy megláttam Luke-t felém közeledni legördült az első könnycsepp az arcomon. Éreztem, hogy besüpped mellettem a kanapé. Luke rezzenéstelen arccal nézett rám.

Közelebb húzódott hozzám. Én pedig ösztönösen arrébb csúsztam. Megsimította a karom.
-Ne érj hozzám!-húztam el a kezem.
-Ne csináld Hope kérlek!-nyúlt a kezem felé.
Lehet, hogy egy kis szünetre lenne szükségünk. 2 év házasság után.