29.rész

Mike elmosolyodott aztán elköszönt és elment. Mi pedig ott maradtunk mind a négyen. 
-Annyira hiányoztatok!-mosolygott Bryan.
-Ti is nekünk!-guggoltam le hozzá.
Kezembe volt még Martina is. Luke is leguggolt és megsimogatta a fia fejét. Annyira hasonlít az apjára. Rám nézett a gyönyörű kék szemeivel.
-Anya te mennyire szereted apát?-kérdezte félénken.
-Nagyon! Még az életemnél is jobban!-mosolyogtam rá.
-Mielőtt megkérdeznéd én is ugyan ennyire szeretem anyukádat!-mosolyodott el Luke is.

Bryan oda jött hozzánk és megölelt minket. Annyira szeretem őket. Mégis csak ők a családom. Ami nekem nem volt. De a gyerekeimnek legalább megadhatom azt ami nekem nem volt. Vagyis a boldog gyermekkort. Martinának is megfogom adni mind azt amit Bryan-nak is megadtam. A nagy ölelkezés közben Martina megéhezett. Ezért én felálltam és bementem a nappaliba és megetettem. Mikor jóllakott megbüfiztettem aztán pedig felvittem a szobájába. Betettem az ágyába és betakartam. Nyomtam egy puszit az arcára és becsuktam az ajtót.