27.rész

Ahogy kisírtam magam felöltöztem és lementem Luke-hoz. Ő csak megbánóan nézett rám a gyönyörű kék szemeivel. Közelebb jött hozzám.
-Kicsim nagyon sajnálom nem úgy gondoltam!-nézett mélyen a szemembe. 
-Nagyon nincs erre bocsánat!-ráztam meg a fejem.
Erre közelebb húzott magához és szenvedélyesen megcsókolt. Amit viszonoztam is. Nem tudtam neki ellenállni. Túlságosan szeretem. Mikor az ajkaink elváltak Luke a homlokát a homlokomnak döntötte és mélyen a szemembe nézett. Én pedig elvesztem a kék szemeibe mint mindig. 
-Ugye tudod, hogy szeretlek?-mosolyodtam el.
-Tudom! Igaz meg se érdemellek!-hajtotta le a fejét.
-Ne beszélj butaságokat!-simogattam a hátát.
-Annyira hülye vagyok! Bármelyik pillanatba elveszíthettelek volna!-könnyek gyűltek a szemébe.
-Ilyenekre ne is gondolj édes!-csókoltam meg. 
-Akkor megtudsz bocsájtani?-nézett rám aranyosan.

-Már régen megbocsájtottam!-mosolyodtam el.
Erre Luke felkapott én pedig a dereka köré kulcsoltam a lábam. Így mentünk fel a szobánkba. Luke óvatosan letett az ágyra és egy csókot nyomott az ajkaimra. Aztán lefeküdt mellém.
-Annyira szeretlek Hope!-nézett rám.
-Én is szeretlek Luke!-hajtottam a fejem a mellkasára.
Komolyan rá nem lehet haragudni egyszerűen imádni való.