9.rész

Reggel mikor felkeltem Luke már nem volt mellettem. Ezért ki keltem az ágyból és lementem a nappaliba. Hát igen a fiam az tiszta apja. Éppen fifáztak amikor bementem a nappaliba.
-Sziasztok!-köszöntem.
-Szia édesem!-köszönt Luke a tévét nézve.
-Helló anya!-ugyan így köszönt Bryan is.
Én inkább hagytam őket játszani és felmentem Martinához. Ő legalább még van velem, de meddig. Mikor bementem a szobájába ő már régen fent volt. 
-Jó reggelt kincsem!-vettem ki a kiságyából.
Martina válaszul csak rám mosolygott.

Imádom. Kezembe Martinával mentem vissza a srácokhoz.
-Anya! Apa csalt!-futott oda hozzám Bryan.
-Ez nem igaz ő csalt!-jött oda Luke is.
Esküszöm mint az 5 évesek.
-Tényleg Luke?-vontam fel a szemöldökömet.
Tudtam jól, hogy mindig csal. Luke rá nézett Martinára.
-Ugye kicsim, hogy nem csaltam?-simogatta meg az arcát Luke.
Martina pedig az apukájára mosolygott.
-Na ugye! Ő is meg mondja, hogy nem csaltam!-vette ki a kezemből Martinát.
-Anya ugye hiszel nekem?-nézett rám Bryan a csoda szép kék szemeivel.
-Igen hiszek neked!-mosolyogtam rá.
Luke pedig Martinával játszott. Nagyon jó apuka.